2013. január 3., csütörtök

Egy gyors tájkép

Ma itt ültem a laptopom előtt, egyszer csak az ablakomon piros fény verődött vissza. Gyors kinéztem az ablakon, egy gyönyörű égbolt tárult elém. Kiszaladtam az ajtón, gyors lekaptam. De sajnos lemerült a fényképezőgépem. Befutottam a telefonomért (hozzáteszem 2 perc se telt el), de mire kiértem az udvarra, már nem volt olyan szép, kék lett az égbolt. Gyors fel is töltöttem a képet, hogy megnézzem milyen, szerencsére nem olyan rossz. Egy gyorsan elkapott kép.


Életem első tetoválása

Első tetkóm... de nem is az utolsó :P

Egyik nap barátnőmmel csak úgy spontán elhatároztuk, hogy szeretnénk egy tetoválást. Szerencsére ismertünk is egy tetoválót. Először úgy volt, hogy egy idézetet szeretnénk egy madártollal a lapockánkra. De az utolsó pillanatba megváltozott a "terv". Inkább a tarkónkra szerettünk volna egy angol szót és egy szálló kismadarat. Fel is vázoltam az elképzelésünket. Barátnőmnek, Cintinek végül is a Dream szó került a tarkójára, az enyémre Hope.
Cintit tényleg jellemzi a Dream szó. Mindig álmodozik mindenről, ekkor persze érik csalódások. Mindenről álmodozik.
Engem pedig a Hope szó jellemez. Mindig reménykedni szoktam, mindenben. Reménykedek, hogy valami jól sikerüljön, mindig reménykedek, hogy ez egyszer az enyém lesz. 
Szegény Cintit bedobtam a mély vízbe. Ő volt az első 'áldozat'. Kerestünk egy szép mintát. Találtunk egy gyönyörű madarat is, nagyon megtetszett nekünk. Hát elkezdte tetoválni. Hősiesen kibírta. Érdekes volt élőben látni egy tetoválást. Mindig csak TV-ben nézhettem, nagyon sokszor ábrándoztam ezeket a műsorokat nézve, hogy egyszer nekem is lesz tetkóm. Végre kész is lett.
Most következtem én. Ugyanúgy kerestünk egy szép mintát, a madár pedig ugyanaz volt, csak egy picit átalakította. Bevallom, izgultam, azt hittem fájni fog, mert előtte mindenki beijesztett, hogy úgyse fogom kibírni, ők is alig bírták ki. Meglepetten kijelentettem, ez nem is fáj. Azt hittem, sokkal fájdalmasabb lesz, de nem. Amikor végre kész lettem, nagyon megörültem neki. Egyszerűen imádom. Ez volt életem első tetoválása, de nem is az utolsó! ;) 

Íme a tetkóm: 



2012. november 23., péntek

Az én modellem... :)

Eddig csak otthon fényképezhettem legjobb barátnőmet, de most végre egy igaz műteremben fotózhattam. Egy modellt kellett vinni a suliba, én természetesen Cintit választottam. De nem is bántam meg, jó fotókat tudtam róla csinálni. Szép lányról szép kép! ;) Ezek a képek neki is nagyon tetszenek. Sokan irigykednek is rá, hogy ők is akarnak ilyen képeket! :D
Íme pár kép:






2012. november 10., szombat

Ősz /november/

Az ősz szépségei:









                               

R.I.P. Szita Bence :'(

Nyugodj Békében Bence!


Mikor útra keltem, még nem tudtam,
hogy ez volt az utolsó utam.
Nem térek hozzátok vissza, többé soha,
hogy sorsom velem ily mostoha.

Hisz még fiatal vagyok, élni akartam még,
ez a szörnyű tett, miért pont engem ért?
Kegyetlen gyilkosok áldozata lettem Én,
kik felelőssé váltak rövid életemért.

Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom,
fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom.
Nincs már alkalmam megköszönni nektek,
azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket.

Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi.,
Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni.
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,
szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.

***


BENCE EMLÉKÉRE! 

11 év mond, mire elég?
Mire elég ez a röpke lét?
Hisz annyi minden várt még rád,
Tiéd lehetett volna az egész világ.
Angyali gyermek még alig élt,
Most kezdte fel fogni mi a földi lét
11 év... 11 nyár,
Család és a szeretet együtt jár.

Döbbenten állunk és nem érti senki,
miért kellet Bencének így el menni.
Mardosó bánat mi utánad maradt,


Életed ily hamar félbe szakadt.
Hiányod betölti a földet és az eget,
Könnyekre csal minden őszinte szemet.
Szorítva mardos minden szülői szív,
Isten ugye látod, hogy mindenki sír.




2012. október 30., kedd



Az iskolában most az épületfotózást vettük. Feladat volt az ablak és a szerkesztés. Amint már mondtam, itthon sajnos nem tudok fényképezni, de legalább a suliban igen. Hogy is bírnám fényképezés nélkül? :D 









                                         





















Legutóbbi "művem". A kép minősége sajnos nem a legjobb, de ez  azért van, mert most telefonnal tudok csak fényképezni. Nem jó a fényképezőgépem, tehát új képeket sem tudok csinálni egy ideig. :(